Február 14. olyan mint bármely más nap. Ha hétköznap, akkor dolgozunk, ha hétvége, akkor a szerencsés kivételek pihenhetnek. Pedig van nekünk, magyaroknak mit éltessünk e nevezetes napon. Vitéz nagybányai Horthy Miklós 1932. december 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával február 14-ét csendőrnappá, csendőr ünneppé nyilvánította Magyarországon. Emlékezve arra a történelmi eseményre, amikor az uralkodó aláírásával szentesítette az országgyűlésben megszavazott törvényt (1881. évi III. törvény) a magyar királyi csendőrség (és a m. kir. rendőrség) felállításáról. A Csendőrnap 1933-tól 1945-ig nem csupán a magyar királyi csendőrség megérdemelt dicsérete volt. Ez a nap emlékeztette a magyarságot a csendőrség, gyakran ember feletti teljesítményeire békében és a háborúban egyaránt. Emlékeztetett a közbiztonsági szolgálat minden örömére és nehézségeire. Emlékeztette a magyar csendőrt, emlékeztette a magyar vidék népét, minden becsületes magyart a törvénytiszteletre, a becsületességre és a haza iránti kötelességekre!

Csendőrök, ők a példaképeink, mert minden helyzetben tisztelték a törvényt, a béke hétköznapjaiban és a háborúk vérzivataros esztendeiben egyaránt. Katonai és csendőri esküjüket megtartva, halálukig teljesíttették a kötelességeiket. Ezért ezen a napon azokra a magyarokra emlékezünk, akik 64 éven át és a mai napig megbecsülést szereztek a magyar csendőr névnek itthon és szerte a világban.