Ugye nagyszerűen hangzik? És logikus a kérdés: hát akkor miért nem termesztik millió és millió hektáron, Norvégiától Magyarországon keresztül Patagóniáig? Miért nem alakult ki egy szakosodott feldolgozóipar, és miért nem ez a Föld gazdaságának húzóágazata?

A válasz olyan egyszerű, mint egy százas szög: mert a növény egyik alfajának termesztését, a belőle kinyerhető összetevők előállítását a világ államainak 99 százalékában tiltja a törvény.  

Még mielőtt bármit is írnék, mindenféle félreértés elkerülése érdekében elöljáróban szeretném gyorsan leszögezni, hogy mindenféle kábítószer tartását, megszerzését, fogyasztását, előállítását, kínálását, átadását, forgalomba hozását, az ezzel történő kereskedést, satöbbit mélységesen elítélem. Az 1978. évi IV. törvény (barátoknak simán csak bétéká) a kedvenc olvasmányaim közé tartozik, s az ágyam fölötti óriásposzteren ezen jogszabály 282, 282/A, 282/B, 282/C, továbbá 283 és 283/A szakaszainak szövege olvasható, szívecskés keretben.

1.) Az előzmények és a múlt

A kender (Cannabis sativa) az egyik legrégebbi haszonnövény, melynek termesztése több ezer éves múltra tekint vissza; Mezopotámiai ásatásokon találtak olyan kendervászon-maradványokat, amelyekről szénizotópos vizsgálatokkal megállapították, hogy az a növény, amelyből készült, körülbelül tízezer évvel ezelőtt hajladozott a Tigris és az Eufrátesz közötti, akkor még termékeny síkságon. Nagyon sokáig elsősorban a textilipar használta a rostjait: ruházati cikkeket, vásznat (például vitorlákat, sátrakat), kötelet és papírt készítettek belőle (a piramisokat alkotó hatalmas köveket kenderszálakból készült kötelek segítségével mozgatták), noha megalapozott a gyanú, hogy kísérletező kedvű őseink már évezredekkel ezelőtt kipróbálták, hogy milyen is lenne, ha meggyújtanák és füstjét jó mélyen letüdőznék.

De nem csak a növény szárát és leveleit használták ám; a kendermagokból kisajtolt olajat hosszú évszázadokon keresztül mécsesekben égették, s amikor megkóstolták, észrevették, hogy tápértéke is magas. Az orvoslás fejlődésével rájöttek, hogy a növénynek pozitív egészségügyi hatásai is vannak: fájdalomcsillapítóként és idegnyugtatóként nagyon hatékony szer. 

1543-ban VIII. Henrik törvényt hozott, melynek értelmében minden angol földtulajdonosnak kötelező volt kendert termesztenie a birtokában lévő termőterület legalább fél százalékán.

2.) Egy kis értelmező szótár

A kenderszármazékok kapcsán az ember óhatatlanul szembesül olyan szavakkal, amelyek pontos jelentését nem árt tisztázni, hiszen olvasóink maximum amerikai filmek nézése (esetleg magyar közéleti szereplőkről szóló cikkek olvasása és főszereplésükkel készült YouTube-videók nézegetése) közben szembesülnek olyan borzasztó kifejezésekkel, mint a joint, marihuána vagy a hasis.

THC (tetra-hidro-kannabinol): a kender fő pszichoaktív hatóanyaga; minél magasabb a THC-tartalom, annál több (és jobb minőségű) marijuanát lehet kinyerni belőle. Olyan ez, mint az alkoholfok a szeszesitaloknál, vagy az oktánszám a benzinnél. A vadkender THC-tartalma 0,2-0,5%, a nemesített fajtáké 5-15% (egyes kiemelkedő alfajoké akár ennél magasabb is lehet), a hasisé 20-40%, a hasisolajé elérheti a 85-90%-ot.

CBD (kannabidiol): a másik hatóanyag; bizonyos feltételek mellett a CBD átalakulhat THC-vé.

Marijuána (marihuána, fű, gandzsa, dzsó, mariska, Mary Jane, grász, gyom – és még vagy negyven elnevezés): elsősorban a növény megszárított virágzatát vagy ágvégeit értik ezalatt, de gyakran az ugyancsak szárított és összemorzsolt leveleket is.

Joint (dzsoint, cigesz): papírhengerbe csavart/sodort marijuána (vagy fű és dohány keveréke), amit cigarettaként szívnak el.

Hasis: a kender gyantájából (a csaraszból) készült sűrítmény.

3.) A tiltás kezdetei

Láthatjuk tehát, hogy a kender és származékai elég hosszú ideig (egészen pontosan a huszadik század harmincas éveiig) nem zavartak igazából senkit: szívta, aki szívta és ette, aki ette.

3.1.) Harry J. Anslinger

Ez az úriember (már ha egy hajdani rendőrre alkalmazható ez a jelző) volt talán a legelső közszereplő, aki felemelte szavát a marijuána ellen. Anslinger az amerikai szesztilalom előírásait felügyelő, 1920-ban létrehozott Bureau of Prohibition igazgatóhelyettese volt, s mint ilyen, elszánt ellensége minden tudatmódosító szernek. Amikor 1930-ban megalakul a Federal Bureau of Narcotics (FBN, Kábítószerügyi Szövetségi Iroda), Herbert Hoover elnök teljesen nyilvánvalóan őt nevezi ki főigazgatónak.

Innen kezdve számítható a kenderszármazékok elleni keresztes hadjárata, melyhez immáron nemcsak az elszántsága, hanem az anyagi-emberi erőforrásai is megvoltak. Harry barátunk nem volt szívbajos: noha eleinte az ópium és a heroin jelentette a legnagyobb kábszer-kihívást, a harmincas évek közepére sikerült elérnie, hogy a politikai döntéshozók a kenderben kezdték látni az amerikai közegészségügyre (s ezen keresztül magára a demokráciára) leselkedő legnagyobb veszélyt. Anslinger nem habozott komoly nyomást gyakorolni orvosokra, pszichiáterekre, jogászokra és pedagógusokra annak érdekében, hogy ezek (szakértőként) olyan véleményeket fogalmazzanak meg, amelyek mindenben alátámasztották az FBN vezetőjének prekoncepcióit. Ha nem volt valóságalapjuk, az sem volt baj; Harry rugalmas fazon volt.

A kitartás meghozta gyümölcsét: 1937 nyarán megszületik az első olyan törvény (a Marihuana Tax Act), amely még nem tiltotta ugyan a marijuána előállítását és fogyasztását, de különadóval sújtotta a kendertermesztőket (akiknek ráadásul regisztrációs kötelezettséget és egyfajta zárjegyhasználatot is előírt, ami egy jó évtizedig fenn is maradt), Anslinger és kézivezérlésű szakértőcsapata pedig folytatta menetelését a növény kábítószerré történő nyilvánítása felé. Érdekességként megemlítem, hogy az Amerikai Orvosi Szövetség tiltakozott a törvény ellen – eredménytelenül.

Anslinger kétszínűségét mellesleg mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pár évvel később, a második világháborúban jelentős szerepet vállalt annak a katonai kísérletsorozatnak a lebonyolításában, amely hasis alapú igazságszérum kifejlesztését tűzte ki célul, az ötvenes években pedig több barátjának (például a korszak névadójának, Joe McCarthy szenátornak) szerzett feketén morfiumot és más, illegálisnak minősülő szereket.

3.2.) William Randolph Hearst (az első)

Az amerikai multimilliomos és sajtómágnás (egyesek szerint a bulvárújságírás feltalálója) a harmincas évekre természetes szövetségese lett Anslingernek. Sajtóbirodalma akkorra már több, mint harminc napilapra terjedt ki, amelyek Washingtontól Seattle-ig, San Franciscótól Chicagóig naponta több millió példányszámban ontották magukból a színesebbnél színesebb híreket.

Jó-jó, kérdezhetitek, de hol van itt az érdek? Miért vált Patty Hearst nagyapjából Anslinger leghangosabb szócsöve? Miért közölte sajtókirályságának minden lapja kritika nélkül az FBN első számú emberének éppen aktuális kenderellenes kirohanásait? Miért íratott rendszeresen újságíróival kitalált (és általában szívfacsaró) történeteket a marijuánafogyasztás miatt őrjöngő vadállattá váló családapákról, akik lemészárolták családjukat (!), mozdonyvezetőkről, akik egy mély szippantásnyi kenderfüsttől érzéketlen viaszbábuvá lényegültek át és katasztrófát okoztak, illetve olyan titokzatos (és természetesen gyógyíthatatlan) bőrbetegségekről, amelyek kizárólag a kendervászonból készült ruhák viselőit sújtják? És miért pénzelt több, ismeretterjesztőnek nevezett rövidfilmet, amelyek – nemes egyszerűséggel – a kendert, illetve a marijuánát mint a sátán növényét aposztrofálják?

Nos, a magyarázat roppant egyszerű:

Hearst kiadói és nyomdái elképesztő mennyiségű papírt használtak fel (gondoljunk a napilapok példányszámára!), s mivel okos ember volt, a sajtómágnás már a század elejétől kezdve több ezer hektárnyi erdővel rendelkezett, ahonnan az ugyancsak a tulajdonában lévő papírmalmokba, majd a szintén saját papírgyáraiba szállították a kitermelt alapanyagot. A harmincas évek elején-közepén több olyan szabadalmat jelentettek be az USA-ban, amelyek (új technológiával) a kenderből készült papír előállításáról, az ilyen papír előnyeinek taglalásáról szóltak a hagyományossal szemben.

Az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium egyik 1936-os tanulmányában az olvasható, hogy a kenderrostok papírrá alakítása során egyrészt kevesebb káros anyag szabadul fel, mint a farostok feldolgozásakor, másfelől pedig egy hektár papírcélú kenderültetvény négy hektárnyi erdőt ment meg a kivágástól; a kender ugye évente újranő, míg egy fának legalább 15-20 év kell ahhoz, hogy papíripari célból gazdaságosan feldolgozható legyen

Hearstben megszólalt a vészcsengő – s innen már nem is kell tovább találgatni.

A mexikói szlengből átvett marijuana/marihuana szót is a Hearst-publikációk terjesztették el a köznyelvben, mert így próbálták elfedni a nagyérdemű olvasótábor ostobább hányada (vagyis úgy 95 százaléka) elől, hogy itt bizony nem valami sátáni újdonságról van szó, hanem a több ezer éves kultúrnövényről.

3.3.) A DuPont

Anslinger mester elképzeléseinek és kenderellenes dühének másik nagy (erkölcsi és főleg anyagi) támogatója az 1802-ben egy menekültként érkezett francia hugenotta által Delaware államban alapított DuPont cég volt.

A vállalat lőporgyártással kezdte, majd (a vegyészet fejlődésével) egyre inkább átnyergelt a festékekre, lakkokra és pácokra, illetve (a huszadik századtól kezdve) azokra a cuccokra, amelyeket gyűjtőnéven ma már simán (és nem mindig helyesen) műanyagoknak nevezünk. Anélkül, hogy nagyon mélyen belemennénk, mintegy érzékeltetésül említjük meg, hogy a DuPont vegyészeinek nevéhez fűződik a neoprén, a mesterséges kaucsuk, valamint a legnépszerűbb polimerek (a polietilén, a polivinilklorid, a polipropilén és a nylon) felfedezése, illetve tökéletesítése.

És innen már tényleg csak egy lépés a kémiai óriáscég motivációjának feltérképezése:

A DuPont marketingstratégái (mert voltak olyanok, még ha akkoriban nem is így nevezték őket) már a harmincas években szépen felvázolták, hogy a poliészterek textilipari elterjedésével mekkorát szakíthatnak: ha az egész civilizált világ lassan hátrahagyja a „kényelmetlen, nehezen karbantartható, gyorsan gyűrődő, hosszasan száradó és csak bizonyos korlátok között színezhető”, természetes anyagokból készült ruhákat, s ezek helyett a „minden területen minőségibb” mesterséges alapanyagokból készülteket fogja hordani (értsd: vásárolni), mindenki hepi lesz – de legfőképpen a DuPont.

Igenám, de a furcsa véletlen úgy hozta, hogy pont erre az időszakra esett a kender (majdnem) reneszánsza – emlékszünk még az előző alpontban kifejtett részletekre?

Hát ez úgy hiányzott DuPontéknak, mint egyszeri tinédzsernek az ikerterhesség. Gyorsan osztottak-szorztak egy kicsit és rájöttek, hogy ha a kenderoffenzíva tényleg beindul, részvényeik egy éven belül 80 százalékot veszítenek értékükből. Felkeresték hát Hearst-öt, kontaktáltak Anslingerrel és röpke másfél óra alatt nemcsak a közös érdekeket és hangot találták meg, hanem egy összehangolt stratégiát is kidolgoztak, melynek a Hearst-újságok bombasztikus (és hazug) cikkei, valamint az FBN állami offenzívája mellett szerves része lett a vegyipari óriáskonszern elképesztő gazdasági ereje és érdekérvényesítő képessége is.

Ne feledkezzünk meg az egyik legnagyobb DuPont részvényesről: Andrew William Mellonnak hívták az illetőt, és nem mellesleg 11 évig volt az USA pénzügyminisztere, 1921 és 1932 között. Igen, jól látjátok: abban az időszakban, amikor Anslingert kinevezték az FBN főnökévé. Ja, azt nem mondtam, hogy az FBN a Pénzügyminisztérium alá tartozott, ugye..? És azt sem, hogy Anslinger a miniszter, Mellon unokahúgának volt a férje.

4.) A kender (állítólagos) jó tulajdonságai

Az alábbi felsorolás példálózó jellegű; biztos vagyok abban, hogy a kommentek között ti még legalább ennyi érvet fel tudtok hozni a gandzsa mellett. És persze ellene.

– a kendermag 80%-a fehérjékből és az emberi szervezet számára pozitív hatásokkal bíró nyomelemekből és ásványi anyagokból áll,

– a kenderrost hétszer erősebb, mint egykori legnagyobb vetélytársa, a gyapotrost;

– a kender három hónap alatt kifejlődik és „aratható”, ráadásul nagyon ellenálló a kórokozókkal szemben: gyakorlatilag alig kell vegyszerezni;

– a papírgyártásban tapasztalható előnyeiről már írtam; ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a kenderrostból készült papír körülbelül ötször tartósabb, mint a fából készült. A kender 80 százaléka cellulóz, szemben a fák 35-45 százalékával;

– a kendermagolajból elsőosztályú biodízel készülhet, melynek energetikai mutatói jobbak, mint például a repcéből készülté; egy hektár kendernövény magjából nyolcezer liter üzemanyag állítható elő;

– megfelelő technológiával a kenderből nagyon ellenálló, ugyanakkor rugalmas anyagok is készíthetők; egyes források szerint a híres 1908-as Ford-féle T-modell karosszériájának majdnem fele ilyenből készült;

– a kenderolaj telítetlen zsírokat tartalmaz, amelyek nemcsak koleszterinmentesek, hanem a szervezetben már jelen lévő koleszterin koncentrációját is csökkentik; immunerősítő hatása is bizonyított

– marijuánaszívásba még senki nem halt bele; kimutatták, hogy a halálos adaghoz 15 perc alatt kellene elszívni 8 kiló füvet; ezzel szemben a dohányzás és az alkoholizmus naponta ezrek és tízezrek életébe kerül világszerte, családok millió mennek tönkre emiatt;

– a marijuána felelős fogyasztása bizonyítottan pozitív hatással van egy csomó betegségre, a zöldhályogtól kezdve az asztma bizonyos formáin keresztül a különböző gyomorbántalmakig; a fájdalomcsillapító hatásáról már írtam. Bizonyos kutatások a daganatos megbetegedések gyógyítása, illetve a kapcsolódó tünetenyhítés területén is látnak benne fantáziát, például kiválthatnak vele egyes kemoterápiás kezeléseket. Az USA-ban 15 államban már felírható orvosi vényre, Kanada és több európai ország is hasonló döntéseket hozott; biztató eredmények születtek az epilepszia, reumás betegségek és a stresszkezelés területén.

5.) Összegzés

És akkor nagyon röviden foglaljuk össze, milyen iparágaknak és gazdasági területeknek jelent(hetne) veszélyt a kendertermesztés elterjedése (és ezzel párhuzamosan a marijuánafogyasztás engedélyezése):

– Vegyipar
– Dohányipar
– Ruhaipar
– Papíripar
– Energetika (kőolajszármazékok feldolgozóipara)
– Autógyártás
– Gyógyszeripar (nyugtatók, fájdalomcsillapítók)

Állítólag a fű azért illegális, mert a milliárdosok szeretnének további milliárdokat keresni.

Nem tudom. Én még természetesen sohasem próbáltam ki, miként abban is biztos vagyok, hogy az olvasók is tágra nyílt szemekkel fogják olvasni, hogy vannak, akik igen.

Az egyik szomszéd blogban mellesleg elolvashatjátok, hogy a távoli Hollandiában milyen szörnyű veszélyek leselkednek rátok a coffeeshopokban.

Mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre a témával kapcsolatos bármilyen területről. És mielőtt szavaztok, hangosan és kórusban ismételjük át mégegyszer azt, amiben mindannyian hiszünk:

A törvénytelen tudatmódosító szerek (például a kábítószerek) fogyasztása (amit valamennyien mélyen elítélünk) sokkal károsabb az egészségre, mint a törvényeseké.

Hiszen máskülönben miért is tiltanák az egyiket, és miért lenne engedélyezve a másik? Ugye?